Dumaszínház
Annyira repül az idő. Nemrég még egy kis zsebcirkáló volt, most meg mindjárt 2 éves. Fogakkal nem kapkodunk, messze van még mind a 20. Bár nem tudom megnézni, mert harap...mondjuk mindig harap, ha mérges, ha játszik, csak úgy poénból, szóval nem kell nekem matatni a szájában. Beszéd terén sem kapkod, de elmaradva sincs, már mozaik szavakkal és a hangutánzókkal nagyon jól haladunk. Szülőket ugráltató vezényszavak profi módon elsajátításra kerültek. Ilyen például a „fö” (fel), „aaaanyaaaaa, aaaapaaaa”, „adide” (add ide), „esz” (ezt), „jeje”(gyere). Van még „isz” (ha szomjas), „tetej” (ez a cumisüveg tetejét jelenti), „tesz” (tessék). Állatok hangutánzói egyenesen frenetikusak. Baromi ügyesen utánoz dolgokat, szavakat, hangokat. A babanyelv még azért mindig az alapkommunikáció, kedvencem, amikor az apjáról mintázva (használatból már kivont mobillal) telefonál. Csak úgy dől belőle a szöveg, fel-alá járkál, és kézzel-lábbal magyaráz. Olyan igazi kis Bébi úr. Várom már, hogy mikor jönnek a legváratlanabb helyzetben a legcikibb szituációk. Amikor a tömegközlekedés kellős közepén hangosan megkérdezi, hogy „Anyaaa, miért olyan kövér az a néni?”, vagy „Miért van olyan nagy orra annak a bácsinak?”
Van egy baráti társaság, csupa anyukával. Kinek 1, kinek több gyerek van, de nagyon jókat derülök, amikor az anyukák mesélik a gyerekeik földbedöngölő, és néha kellemetlen szituációkat generáló aranyköpéseiket. Összegyűjtöttem néhány kedves, vicces változatot:
„Gyerek: Apa! Délelőtt mese megy a Dávid Csömörön?
Apa: hooool?
Gyerek: hát a dávid csömörön.
Apa: jaaaaaaaa! A DaVinci learningen?”
Másfél éves szájából
„Anya: Mondd, hogy apa!
Gyerek: Appa
Anya: Most mondd,hogy anya!
Gyerek: BUUUUUU (*és ördögi kacaj*) (Ugye azt mondja a Boci)”
„Fogja az arcom és jó közelről néz. Kérdezem:
Anya: Mi a baj? Csúnya vagyok?
Gyerek: Neeeem!! Gyönyörű szép vagy. A lila ruhádban is. Minden ruhában. Mindig gyönyörű vagy!!
Anya: Óh, milyen aranyos vagy! Hogy lehet az, hogy neked mindig mindenkihez van egy kedves szavad?
Gyerek: Hááát, mert úgy gondoltam, hogy én ilyen kedveskedő, figyelmes fajta lány leszek.”
„Anya: Gyere enni borsólevest!
Gyerek: Áh..én borsóleves nélkül is tudok boldogulni!
Kis idő múlva tesó is mutogat neki, hogy egyen.
Gyerek: Ádi! Nem kérek levest, hidd már el! Én nem evésre születtem!”
„Mondja az apjának, hogy adja oda neki a könyvet a polcról. A polcon ezek voltak: 2 mesekönyv és 2 életrajzi könyv az Így élt sorozatból. Kérdezi az apja, hogy melyiket kéri. Mondja Hanga, hogy a pirosat.
Apja: Melyiket kéred? Móra Ferenc vagy Arany János?
Hanga: Az aranyárust!”
„Gyerek: Ne aggódj, nem sokáig leszel ilyen malac.
Anya: Köszi…
(Valószínűleg érezhette, hogy nem volt túl szép, amit mondott, mert módosított rajta)
Gyerek: Ne aggódj, nem sokáig leszel ilyen malacKA. Nagyon szeretlek, anya!
(Így már sokkal jobb….)”
„Apa, gyere gyorsan! Rosszat festettem. Fát festettem és képtelen voltam átfesteni házikóvá!”
„Anya! Nézd csak mekkora kakit nyomtam ki a fenékbányámból!”
Gyerek nézi a youtube-ot és valami játékot meglátott:
„Gyerek: Olyat akaroooooook!
Anya: Én meg egy rendes kisfiút akarok, aki nem hisztizik, aki a saját ágyában alszik, aki rendesen eszik napközben.
Gyerek hallgat, majd kb. fél perc után, kissé szaggatottan:
Csak. Én. Vagyok. Itthon.”
„Gyerek: Apának pöcörője van!
Anya: Komolyan?
Gyerek: Igen!
Anya: Áh, szerintem nunija van!
Gyerek: Neeeeem!! Pöcörője! Apa! Mutasd meg anyának!”
„Elkapcsoltam a meséről a tv-t. Gyerek mérges lett:
Gyerek: Nem leszek a barátod.
Anya: Hát tényleg nem, mert a gyerekem vagy.
Gyerek: És soha többé nem játszok veled.
Anya: Rendben.
Gyerek a homlokára tette a kezét: Na jól van. Leszek a barátod.
Anya: Köszi.”
„Gyerek: Nem tudom, mi a neve.
Anya: Minek?
Gyerek: Hát nem tudom, mi a neve.
Anya: De mineeek?
Gyerek: Hát a valaminek.
Aha. Jó.”
Nem az én Botim:
„Virág: Boti! Barchobázzunk!
Boti: oké.
V: gondoltam
B: növény?
V: nem.
B: állat?
V: igen
B: vadonélő?
V: nem.
B: háziállat?
V: nem.
B: de Virág! Az hogy lehet? Áh...veled nem lehet játszani.
Vitatkoznak kissé, majd Virág sírva: De Botiiiii! Én az őzikére gondoltam és az nem vadon él, hanem füvön él!”
„Gyerek: Anya, kellene egy bajna Barbie nekem is!
Anya: De hát van barna hajú Barbied...
Gyerek: Nem bajna hajú kell, hanem szép bajna bőjű. Nem ilyen sapadtas...”
„A télifagyi az a fagyi, amit télen eszünk”
„Gyerek: Nekem van vicces pónim anya
Anya: miért vicces ez kislányom?
Gyerek: Mert amikor játszottam vele azt mondtad ez nem vicces Fója, tehát a póni vicces volt csak én nem, mert nevettem... ( idióta hangon éneklő pónit állandóan bekapcsolta)”
„Gyerek: Úgy táncolok, mint Klau nene
Anya: Hát Klau nene nem tud táncolni Flóra...
Gyerek: tudom, most azért vagyok ilyen béna...”
"Apa, add ide nekem a józsát, ész akkoj elmúlik a szomojúszágom, ész bojdog kijálykiszasszony leszek. Lecgó!"
"Anya, már nem tudok segítőkész lenni, mert elfáradtam a nagy munkában és altatnom kell a babámat."
"Apa és Hanga palacsintatésztát kevernek:
Apa: Te vagy a kis kukta.
Hanga: Igen, a lekváros kukta."
"Anya! Jönnek a huncsiszták! (Muslicák)"
"Anya-lánya napon:
Készülődtünk
Hanga:Mi leszünk a legszebb lányok az utcasarkon!
Aztán folyamatosan:de hová megyünk? Titok?
Rohantunk végig, az eü házat meglátta:
-Ahhh, itt a bőrgyógyászat. Tudtam, hogy ide jövünk.
-Nem, nem ide.
-Akkor? Ahhh...tudtam, eljöttünk mozgólépcsőzn"
" Egy játék robottal játszanak
Apa: Én egy mesterséges intelligencia vagyok.
Hanga: Rendben. De azért szép vagy!"