Tóth- Csóka Fanni Blogja
Tóth-Csóka Fanni vagyok, 28 éves, egy gyermekes családanya, kezdetben paraanyu, de az idő előrehaladtával egészen jól megy a „jól van az úgy” és a „kell a kosz” elvek alkalmazása. Nem mondanám magam kirívó esetnek- felkötött haj, hozzám nőtt melegítő, a magas sarkú topánok, és szűk szoknyák lecserélődtek sportcipőre, és farmerra. Mindennapokban főiskolára járok, vagyonvédelmi szakmák oktatásának szervezésével, és menedzselésével foglalkozom, és néha-néha bontogatom a szárnyaimat blogírás területén is.
Gyerek előtt saját vállalkozásban tevékenykedtem, - kreatív kézműves tevékenység- hőre keményedő gyurma segítségével varázsoltam egyedivé leginkább bögréket, saját „brandet” kialakítva, Fanna Műhelye névvel. Ez a tevékenységem átmenetileg szünetel, ugyanis a gyermekemet gyakran jobban érdekli egy-egy munkám, mint engem, és hajlamos az alapanyagokba is belekóstolni. Bár ez az érdeklődése mindenre kiterjed, - vizsgaidőszakban szerintem hamarabb tanul meg deriválni, mint én J
Férjemmel és lassan 19 hónapos tornádó személyiséggel rendelkező kisfiúnkkal élek, egy társasházi lakásban, amit sokszor kevésnek érzek az ő mozgásigényéhez képest. Ha Botit jellemeznem kellene, akkor valahol a hiperédeklődő és a hiperaktív fogalmak közé tenném félúton. Leleményes, eszméletlenül eleven, akaratos, határozott személyiséggel és kevés félelemérzettel rendelkező kis törpe. Ezen tulajdonságai pedig gyakran szülnek vicces és néha hajmeresztő szituációkat. Lehet, hogy a hormonháztartásom borulása miatt kapok gyakrabban sikítófrászt egy-két leleményes tevékenysége miatt,- bár az „etetőszékről ki tud nagyobbat esni”, a „mi lehet a konnektor belsejében” és a „vajon milyen íze lehet a súrolószernek” jellegű hajthatatlan kíváncsisága nem épp erre fogható - de a kelleténél többször vagyok a szívinfarktus határán.
Kezdő anyukaként rengeteget bújtam a netet, a leggyakoribb kapcsolatok a telefonomban a védőnő és a nagymama telefonszáma volt. Információk tömkelege zúdult mindenféle fórumról a nyakamba, úgyhogy egy idő után felhagytam a szakkönyvek és a mindent tudó világmegváltó oldalak mazsolázgatásával, mert a gyerekem sok esetben nem olvasta azt a bizonyos „nagykönyvet”. Például nem olyan sorrendben növeszti a fogait, nem arra az időre növesztette be a kutacsát, mint ahogy kellett volna, és a hozzátáplálás során a cellulózt is előbb vezette be ( igen, cellulózt írtam, ugyanis előszeretettel ette meg a blokkokat, a borítékok sarkait, a számlák csücskeit, papírzsepi, és egyéb papírterméket), mint ahogy az javasolt. J
Bátran állíthatom, hogy a legtöbbet más anyukák tapasztalatai segítettek, de leginkább a baráti körömben lévő anyukáké. Tapasztalatból mondom, hogy az a bizonyos belső anyuhang létezik, és érdemes ráhallgatni!
Az Asti bababolthoz van némi kötődésem. Anno amikor Boti még pocakbérlő volt, és eljött a babaholmik beszerzésének ideje, sok terméket vásároltunk tőlük. A babakocsinkat kifejezetten imádtam. Amíg a barátnő anyukák szenvedtek a kiskerekű kocsikkal, addig mi szemrebbenés nélkül szeltünk bármilyen terepen a fújtatható nagy kerekű gépcsodánkkal. De a saját tapasztalaton kívül dolgozik ott egy nagyon kedves ismerősöm, aki felkért erre a megtisztelő szerepre, hogy írjak néhány blogot a gyereknevelés olykor keserves, de annál szebb témáiról. Igyekszem hasznos, és egy kicsit hétköznapi témákat keresgélni, az ünnepekhez közeledve szeretném megmutatni a már említett gyurmaságokat is. Néhány ötletet arra, hogy a gyerekekkel együtt hogyan lehet kreatív, de mégis személyes ajándékokat készíteni például a nagyszülőknek!
Remélem velem tartasz!
Konyha
Valószínűleg minden anyuka küzd a gyermeke határtalan kíváncsiságával. Ezt a kíváncsiságot nálunk a lakás minden területére kiterjesztette Boti. Leginkább azokra a részekre, ami ultra veszélyes, de legalább a legtöbb eszközt a szülők ijesztgetésére ott találni. Ilyen nálunk a konyha. Amikor elkezdett kúszni - mászni, akkor igyekeztünk a lakást gyerek biztossá varázsolni, amennyire lehetett - de lássuk be, nem lehet. A vegyszereket elzártuk egy szekrénybe, minden sarok kapott sarokvédőt, a szúró, vágó, csípő eszközök szintén elszeparálva, mindent igyekeztünk úgy eldugni, hogy ne férjen hozzá. De az én gyerekem egy Hudini… A vegyszeres szekrény kivételével körülbelül mindenhova beférkőzött valahogy. Volt olyan szerkény, amiről sikerült leoperálnia a gyerekzárat- itt megjegyezném, hogy nagyon kevés gyerekzár az, ami kiállta nálunk a próbát, Asti bababolttól volt az egyik, a Nuvita hosszú szekrényzár, valamint a sarokvédőjük is szuper, viszont a Baby Onot két szempillantás alatt pattintotta le a gyerek- pedig némelyiket kiskéssel nem tudtam lefeszegetni, és a mai napig nem tudom, hogy neki hogy sikerült! A fürdőt sikerült teljesen biztonságossá tenni, ott már csak a mosógép kapcsolgatása, a szennyes és a mosott ruhák ki- bepakolása maradt. Jó gyerekmunkáshoz híven nagyon ügyesen dobálja maga mögé a frissen mosott, illatozó ruhákat, majd kapaszkodva a ruhás kosárba segít elvinni a szárítóig. Bár azt meg kell hagyni, hogy a mosógép programozását hamarabb megtanulta, mint az apja! J
Maradt a konyha, mint paraanyu paráinak alapja. Mindennaposak az edények ki és bepakolása, és ami a nagyobb gondot okozta, hogy a gyerek minden mozzanatomat utánozta. A főzést, kavargatást, szeletelést, minden konyhai tevékenységet. Természetesen se mosogatni, se főzni nem tudok mellette rendesen, mert addig - addig rángatja a nadrágom, amíg fel nem veszem, és bele nem tud piszkálni az éppen gázon rotyogó cuccba. Bátran kijelenthetem, hogy mindenféle háztartással kapcsolatos dolog felér az extrém sportok kategóriájához. Megvan az a szituáció, amikor próbálod a gyereket távol tartani a forró sütőtől, az éppen sercegő serpenyőtől, közben a nem létező 6 kezeddel mindent elkapni és elvenni előle, ami ön és közveszélyes rá nézve? És fogalmad nincs, hogy a kisolló, a villa, a kiskés, vagy az ezer éve eltűnt üvegpoharad honnan került hirtelen egyszerre elő? Nehezített pálya, ha még a postás is ilyenkor csenget… De hát az a fránya Murphy.
Nem szerettem volna, hogy családunk többi tagja – jelesül a férjem – éhen haljon, kellett valami alternatíva. És jött az isteni szikra… Babakonyha! Na de mégis milyen?! Komplett konyha, minden felszereléssel vagy legyen egy alap és hozzá szerzünk mindenféle kiegészítőt? Mi az utóbbinál döntöttünk. Oké, hogy fiú, és hát a konyha általában lányos motyó, de nem! Az eddigi játékai közül ez volt az a dolog, ami a legjobban leköti. Lehető legjobb választás volt! Polcos, főzőlapos, mosogatós, mindenféle műanyag kütyüvel. Reggel az első dolga az, hogy kocog át a szobájába, és már dobja is fel a reggelit, este pedig még lefekvés előtt bőszen mosogat. Van még egy két tanulandó dolog, mint például a kiskés nem kompatibilis a teáskannával, és a műanyag kukoricát nem szoktuk szeletelni, de ezt leszámítva teljes extázis. Ha pedig valaki szeret veszélyesen élni, és mosható a fal, egy kis vízzel non-plus ultra az élmény. Mondjuk Boti megoldja, mert ő a poharából is bevisz a kis mosogatójába mindenféle folyadékot…igazi mosogatólé. De ha jobban belegondolok, ez a kreativitása nem minden esetben előnyös… Rettegjek, hogy mikor talál rá a wc csészére?!
Ez leszámítva teljesen le tudom vele foglalni a gyereket, a kis műanyag zöldségei kíséretében farigcsál a konyhában mellettem a műanyag kiskésével. Néha kér egy fakanalat, mert az ő edényében is meg kell kavargatni a műanyag krumplit, oda ne égjen. Imádom, amikor szalad a kiskanállal, és hozza a kóstolót! A kedvencem az, az, amikor ismeretlen okokból kifolyólag elspájzolja a maradék rudit, virsli darabot, almát, vagy pufit a szekrénybe, gondosan eldugva, majd ezeket is előszedi főzéshez és természetesen széles mosoly kíséretében anyának ez meg kell kóstolnia. J De száz szónak is egy a vége, a babakonyha egy nagyon hasznos kis találmány, ugyanúgy fiúknak, mint lányoknak!
A 659585335 veszélyforrásból már a csak 659585334-re kell megoldást találnom J