Állatkerti kalandok
Sógornőm itthonléte alatt meglátogattuk az állatkertet, és a Holnemvolt várat. Voltunk már egyszer Botival állatkertezni, de az akkor 1-1,5 éves gyereket nem hozta lázba. Pedig mi igazi első gyerekes szülőként futottunk neki a dolognak, gondolván mekkora élmény lesz ez neki...hát nem.
Na a mostani helyzet merőben más volt. Minden, szó szerint minden érdekelte. Az más kérdés, hogy mennyi ideig, de érdekelte...A bejáratnál jött a cuki jegesmedvének öltözött állatkerti dolgozó. Botinak nagyon tetszett,volt ölelkezés, pacsi, pocakcsiki,minden. Még a férjet is megölelte a debella medve. :)
Elindultunk bejárni az állatkert területét, tüzetesen megnéztünk mindent...
... bár Boti konstatált minden állatot egy szemrevételezéssel, megkérdezte,hogy ez mi, és rohant is tovább. Azt azért meg kell jegyeznem,hogyroppant előnyös tényező, ha nem kiscsaládosban mentek, hanem nagypapa, nagynéni pluszban ott van veletek, mert akkor mindig van valaki aki épp rohanjon a gyerek után, és van időd felszusszanni 2 percre, vagy épp apával kézenfogva sétálni 10 métert ( itt ki is merült a romantikus rész)
Odaértünk a fókákhoz, ahol épp sikerült kifogni az etetést. Nekem iszonyatosan tetszett, tiszta víz volt mindenki, de abban a hőségben jól is esett a kicsapott víz. Amíg én kisgyerekes énemmel tátott szájjal bámultam a menő produkciót, addig a család másik fele bejárta a fél állatkertet, mert Boti nem akart megmaradni egy helyben, és nyaggatta az apját, hogy "aaapppaaaa ooooodaaa"
Megnéztünk minden repkedő, földön közlekedő, alagutat ásó lényt, egyetlen helyre nem voltam hajlandó bemenni, mégpedig a denevérek barlangjába. Mondtam a férjemnek, ha bármelyik szabadon repkedő állatka véletlenül nekem száll, vagy a lábamra mászik valami a sötétben, tudja a biztosítóm számát, szép kis summát kapnak utánam, ha elhaláloztam. Úgyhogy ez a rész most kimaradt.
Ebédeltünk, bár Boti beleöntött 3 zacskó sót a levesbe, amit ezután senki nem evett meg. :)
Miután megnéztünk mindent és mindenkit, a Holnemvoltvár felé vettük az irányt. A bejárat mellett vannak a tevék, iszonyat nagy formák. Boti inkább csak oldalról dobálta nekik a kaját, én és a sógornőm bátrabbak voltunk, kézből etettük őket. Konkrétan könyékig nyalták körbe mindkettőnk karját.
Átértünk a régi vidámpark területére, kisvasút, aranymosó vizes játékok, óriási játszótér,és még sorolhatnám,hogy mik vannak ott. Nagyon szépen kiépítették, élvezhető játékok vannak végig.
Sajnos nem tudtuk végigjárni,mert Boti már fáradt volt. Majdnem az egész napot elcsavarogtuk, így egy kisvasutazás és vizes játék után elindultunk haza.
Szuper napot töltöttünk el, így közel 2 és fél évesen nagyon élvezte az egészet.
A Holnemvoltvárba biztos, hogy vissza fogunk jönni,mert nagyon sok része még építés alatt van. De az majd egy külön nap lesz. :)