Költözés
Túlvagyunk egy költözésen, így lassan 30 hetes terhesen, egy 2,5 éves dackorszakos romboló, és egy ultratürelmes férj társaságában. Hogy is mondjam? Nem volt egyszerű... A lakás egyik fele kidob,másikefele bedobozol. Mindezt úgy,hogy engem már könnyebb átugrani, mint megkerülni, fáj a derekam, feszül a hasam, pocaklakó erősen faros, és minden egyes nyújtózkodása a gyomrom rovására megy. Na ezekkel a hátráltató tényezőkkel kellett mindenféle apró-cseprő dolgokat elpakolni. Mentségemre szolgáljon a következő kép... Amit elértem saját erőből, azt lepakoltam a földre, ha elég cucc volt a földön, beültem a közepére. Amit próbáltam elpakolni, azt a már meglévő gyermekem sunyiban pakolgatta ki, akkor őt el kellett hessegetnem, közben a bent lakó gyermekem vágott egy pörgő-forgót a vesémre, a fél doboz kiborult, miután erélyesen elkergettem a dacos 2 évest, belemászott egy másik félig megtöltött dobozba. Innen valahogy fel kellett állnom, ami kihívás a jelenlegi állapotomban. :D..
Mikor sikerült felállnom, akkor a Boti által eldobált földön heverésző tárgyakat arrébb rugdostam, hogy ismét megkíséreljem őket elpakolni. Majd jött az a pont amikor amikor otthagytam az egészet a csudába, és megvártam a férjemet, hogy hazajöjjön, vagy legalább a gyerek elaludjon. De ennek a piszok kölöknek olyan jó füle van, hogy abban a pillanatban ha előszedtem a ragasztószalagot, már ott toporgott a lábam előtt, hogy aaaaaanyaaaa segíííítek. Nagyon cuki volt amúgy, de ha nem tekerhette körbe a lakást ragasztószalaggal, akkor erős hisztirohamba kezdett. De végül nyertem. :)
Nagy nehezen sikerült elcsomagolni a lakás azon részét,amit nem hajítottunk ki. Meglepően sok "idegen" tárgy rejtőzködött a lakásban, ami akkor sosem kerül elő,amikor az ember keresné.
Mondhatni feszült hangulatban telt egy 4 napos hétvége. A szüleim azon kattogtak, hogy mi lesz, ha ők hazamennek,én nagy pocakkal pakolhatok, a férjem halál nyugalommal pakolászott, Boti pedig a szokásos dolgaival próbálta bojkottálni a kicsit sem egyszerű folyamatot.
Költözés előtti napon még összeraktuk a bútorokat, vagyis inkább próbáltuk. Milyen Tóthék szerencséje? Naná, hogy az általunk megvásárolt bútorok dobozából maradtak ki részek. 3-szor mentünk vissza az üzletbe, mert hol egy csavar maradt ki, hol a fiókhoz a sínek, vagy nem volt kifúrva egy elem. Rémálom... Eljött a költözés reggele,mindenki totál idegzsába.
Összelegóztuk a még megmaradt szerelésre váró bútorokat, a költöztetők hihetetlen tehetséggel kb 2 óra alatt mindent átpakoltak A-ból B-be. Aztán jöttek a barátok is segíteni, tiszta házavató buli kerekedett a költözésből.
Kipakolásnál Boti ismét mindent megnézett, kipróbált, bojkottált, szétdobált. Akad még 1-2 zsák,ami elpakolásra vár, de előbb utóbb azok is eltűnnek.
Soha többé költözés....