Mindjárt vége...:)
Az első hónapot mindenki sikeresen túlélte, a gyerekek is. Túl vagyunk egy növekedési ugráson, ami azért kicsit megtépázta az idegeimat, mert majdnem 0-24-ben ellátmányszolgálat szerepét töltöttem be, mellete Boti lázadt testvérféltékenység jegyében.
Hogy tuti legyen a dolog, az ugrás majdnem végére beteg lett a majdnem 3 évesem. Végigtoltuk a hétvégét 39 fokos lázza, közben azon paráztam, nehogy a kicsi ne kapja el. Hétfőn háziorvos, bölcsi nincs a héten. Embert próbáló hét 2 gyerekkel az otthon logisztikája. Ha a kicsi sírt, a nagy követelt, ha a naggyal voltam elfoglalva, a kicsi követelt hangosan magának....
Lelkifurkám pedig a tetőfokára hágott, hogy épp kit teszek arrébb,mert a másik oldalon kell tüzet oltanom. Az éjszakákba inkább ne is menjünk bele. Boti elkezdett hajnalban dumcsizni. ( nem derült ki, hogy a testvérféltékenység miatt) De már több napja csinálja. Ilyenkor viszket a keze, szomjas, de csak a Villám McQeenes pohárba jó- felemelő érzés hajnal 2-kor vak sötétben azt a fránya poharat keresni... Igazából tök mindegy neki, csak feldumálja a családot. Mire őt visszateszem aludni, ébred a kicsi,mert sikeresen feldumálta. Hiába mondtam neki, hogy csak csendben, mert apa és Keve alszik, a válasza jó hangosan : "Jó anya, de szomjas vagyok!!!"
Keve nagyon mókás dolgokat szokott éjjelente csinálni.
Megvan a kép, amikor a tengerimalacok a kis henger alakú csőrös végén pici görgővel ellátott itatóból isznak? Na az én gyermekem így kezdi a szopit. Éjjel nincs akkora "forgalma az ikereknek" ezért rendesen meg is telnek, ő meg nem tud rendesen rácsatlakozni, a tej meg folyik patakokban mindenfelé, így a legegyszerűbb megoldás a tengerialacos kivitel. :D Nagy nehezen őt is visszamatekozom aludni, de valami mindig történik, csak hogy ne tudjak összefüggően 3 órát alvással tölteni.
Napközben nem ártana egy 3. belőlem. Eyg Botinak, egy Kevének, egy meg vinné a háztatrtást. Ezt próbálom kiküszöbölni hordozókendővel. Amíg a kicsi a kendőben szuszog, Botival festői tehetségünket kamatoztattuk. Meg gyurmáztunk, színeztünk, tűzoltósat játszottunk, meg iylesmi.
Bitang fáradt vagyok már. De öröm az ürömben, hogy lecsengett egy növekedési ugrás,, és Botesz is kezd kilábalni. Jövő héten pedig bölcsi, farsang, mindenféle fincsiség, aminek épp itt az ideje, mert elég sokszor csillogtatja meg nagyobb gyermekem a színészi vénáját, egy-két combosabb hiszti formájában, az idegeim pedig tömegesen mennek szabadságra....