Karácsonyi készülődés
A hosszú hétvégét a nagyszülőknél töltöttük vidéken. Részemről nagy reményeket fűztem a hétvégéhez,bízván abban, hogy az egész hetes "menjünk a mamihoz és a papához" sűrün mondogatott mondatok kiteljesednek, és a 4 nap nyugalmam lesz, mert majd a nagyszülőket nyúzza kicsiny gyermekem.
Megszokhattam volna már, hogy sohasem az én elképzelésem szerint történnek a dolgok, nem volt ez másképp most sem. Odaértünk péntek este, előtte 1 hétig beteg volt Boti,így felhalmozódott energiáit hatványozottan élvezhettük.
11 körül be is esett mindenki az ágyba. Én kis naív egy combosabb hiszti alkalmával azt hittem,hogy elérte a csúcspontját a dackorszak.
Hát nagyon tévedtem. Ennyi nemet egy nap folyamán még nem hallottam,mint ezalatt a pár nap alatt.
Nagyinak néha néha sikerült lefoglalni. Amikor valami rosszat csinált, előkapta a cuki formáját,miután sikerült kiborítania a virágföldet a cserépből. Ártatlan pofival szólt a maminak, hogy kiborult a föld, és el volt minden felejtve.
Próbáltam kihasználni szüleim jelenlétét, és haladi a Fannás megrendeleléseimmel, de elég szokszor káoszba fulladt efféle törekvésem.
Elkapott a karácsonyi hangulat, Boti a nagypapával fonogatott, ragasztgatott, és nem utolsó sorban le volt kötve 1,5 órát. :D
Ennek eredménye egy csúcsszupi kis karácsonyfa lett. Ezek azok a pillanatok, (az anya szeretlek -en kívül) amikor megvesz kilóra, és az előtte nem nem és nem monológját pillanatok alatt elfelejtem.
Kemény hetek várnak ránk, ugyanis nagyobb lakásba költözünk, és egy 2,5 éves tomboló-rombolóval, valamint egy lassan 7 hónapos pocaklakóval nem lesz olyan leányálom. De ha sikerül egyszer még rendet tenni, akkor sok-sok karácsonyi kreatív ötletet szeretnék hozni mibe lehet bevonni a sok kis aktív törpikét. :D