Új jelszó kérése
 

Fanni blogja

Kicsit eltűntem mostanában, de izgalmas dolgok történtek velünk.

Túl vagyunk a szülés projekten...Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor marad a két már meglévő gyerekem, és nem lesz több.:) Sokan mondták,hogy a második jobban fáj, de nem gondoltam,hogy ennyire. Mindenki jól van, 3 nap után haza is engedtek a kórházból. Egy szavam se lehet. Keve a mintababák egyike, alap életfunkciókat alkalmaz csak, evés, alvás, néha reklamál kicsit, és sok sok csomagot gyárt. Igazi cicifüggő.

               

 

Hazajöttünk, Boti rendkívül lelkes volt,-azóta rájött,hogy bizony ez a gyerek itt marad, nem lehet visszavinni...puszilgatások, simik, jövőbeli tervek, hogy miket fog játszani a tesóval. Ő szimplán tesónak hívja családunk legkisebb tagját. Kivétel erősíti a szabályt alapon bíztam benne, hogy mi leszünk a kivétel a testvérféltékenység fronton. De ismételten túl naiív voltam....Eltelt néhány nap, hogy bővült a család, és elsőszülöttem párosította a dackorszakkal ezt a jelenséget. Adott egy 3 éves, hogy finoman fogalmazzak, eléggé határozott gyermek, aki már most kétségbe ejtett, hogy mi lesz a kamaszkorral. Szerettem volna, ha egy héten 3 napot megy bölcsibe, a többi napon éljük az idilli család hétköznapjait, de ezt meghiúsította a kis kerroristám. Szerintem nincs olyan tárgy a lakásban, amivel nem tudott volna akkora zajt kisajtolni,hogy felkeltse az öccsét. Ha esetleg mégis akadt olyan tárgy,ami nem produkált kellő decibeleket, akkor férfi szoprán tudását csillogtatta meg, szintén ébredésig. Ez nem lenne olyan vészes, de növekedési ugrásnál amikor a szőnyeg is recseg, hát nem túl előnyös. 

 

Rosszalkodása a tetőfokára hágott. Kicsit patt helyzetben voltam, mert a kicsivel még nem lehetett kimenni, a nagynak viszont igénye lett volna játszótérre. De 2 gyerekkel eléggé mission impossible a projekt. Egy játszótér 2 kölyökkel kb. úgy néz ki,hogy a 3 éves ön és közveszélyesen meglép a műanyag járgyánnyal, a kicsi meg a babakocsiban sziesztázik. viszont a bumszli nagy járgánnyal nem tudok a nagy után rohanni. Két lehetőségem van:

1. vagy a nagyot hagyom világgá menni, 

2. vagy a kicsit hagyom ott egyedül,amíg rohanok a nagy után. 

Több gyereket nem szeretnék, úgyhogy egyik verzió sem játszik lesz majd másik alapon. 

Ennek az lett a vége, hogy ismét egész héten bölvsiben van Boti, így mindkettőnk ráncai kisimultak. Amúgy ez egy ördögi kör. Ha itthon van, nem bír magával,visszaszámolok a bölcsiig. Ha a bolcsiben van, visszaszámolok mikor ér haza. 

Nem egyszerű 2 gyerekkel, úgyhogy minden elismerésem a sok gyerekes családoknak. Egyenlőre sikerül mindkettőt életben tartani, úgyhogy nagy baj nincs. :) 

2018.12.07 13:00

Én már karácsonyi lázban égek egy ideje, a család többi tagja azért nem viszi ennyire túlzásba. Mivel a lakásba költözés óta nem sikerült még mindent a helyre tenni, van még egy-két fúrnivaló, ennek annak keressük még a helyét, de azért egészen jól állunk. Azért, hogy ezt a káoszt azért minél hamarabb felszámoljuk, kértünk némi baráti segítséget. Egyik hétvégén át is jött egy cuki kis baráti páros. Mivel a srácok fúrtak, faragtak,gondoltam hogy mi csajok foglaljuk le Boteszt. Mi más lenne kézenfekvőbb,mint a "süssünk mézeskalácsot" gondolata....

      

 

 

2018.11.27 14:43

Túlvagyunk egy költözésen, így lassan 30 hetes terhesen, egy 2,5 éves dackorszakos romboló, és egy ultratürelmes férj társaságában. Hogy is mondjam? Nem volt egyszerű... A lakás egyik fele kidob,másikefele bedobozol. Mindezt úgy,hogy engem már könnyebb átugrani, mint megkerülni, fáj a derekam, feszül a hasam, pocaklakó erősen faros, és minden egyes nyújtózkodása a gyomrom rovására megy. Na ezekkel a hátráltató tényezőkkel kellett mindenféle apró-cseprő dolgokat elpakolni. Mentségemre szolgáljon a következő kép... Amit elértem saját erőből, azt lepakoltam a földre, ha elég cucc volt a földön, beültem a közepére. Amit próbáltam elpakolni, azt a már meglévő gyermekem sunyiban pakolgatta ki, akkor őt el kellett hessegetnem, közben a bent lakó gyermekem vágott egy pörgő-forgót a vesémre, a fél doboz kiborult, miután erélyesen elkergettem a dacos 2 évest, belemászott egy másik félig megtöltött dobozba. Innen valahogy fel kellett állnom, ami kihívás a jelenlegi állapotomban. :D..

                       

2018.10.26 17:00

A hosszú hétvégét a nagyszülőknél töltöttük vidéken. Részemről nagy reményeket fűztem a hétvégéhez,bízván abban, hogy az egész hetes "menjünk a mamihoz és a papához" sűrün mondogatott mondatok kiteljesednek, és a 4 nap nyugalmam lesz, mert majd a nagyszülőket nyúzza kicsiny gyermekem.

               

2018.10.03 08:43

Sokszor bebizonyosodott már, hogy a gyerekem egy mini terrorista, de azért serényen erősíti is bennem ezt a tényt, hogy 2,5 éves,de olyan akaratos, hogy nem tudom leírni.És már bizniszelni sem egyszerű vele. A bölcsi nagyon jó hatással van rá, de a butaság is ragad ám rá,mint a kosz...

Valamelyik nap kissé vitáztam az apjával,és felháborodottan leoltott csípőre tett kézzel, hogy anya ezt fejezd be!...

2018.09.11 15:53

Sógornőm itthonléte alatt meglátogattuk az állatkertet, és a Holnemvolt várat. Voltunk már egyszer Botival állatkertezni, de az akkor 1-1,5 éves gyereket nem hozta lázba. Pedig mi igazi első gyerekes szülőként futottunk neki a dolognak, gondolván mekkora élmény lesz ez neki...hát nem. 

Na a mostani helyzet merőben más volt. Minden, szó szerint minden érdekelte. Az más kérdés, hogy mennyi ideig, de érdekelte...A bejáratnál jött a cuki jegesmedvének öltözött állatkerti dolgozó. Botinak nagyon tetszett,volt ölelkezés, pacsi, pocakcsiki,minden. Még a férjet is megölelte a debella medve. :)

      Elindultunk bejárni az állatkert területét, tüzetesen megnéztünk mindent...

2018.08.22 15:18

Férjem gyerekként sok időt töltött Dömsödön a csatornaparton, mert a nagyszüleinek ott volt telke nyaralóval. Új hóbortja a horgászat, és az egyik ilyen kiruccanás alkalmával épp a közelben jártunk, és kis kitérőként megnéztük a régi nyaralót. Épp ott volt a jelenlegi tulaj, aki anno 30 éve megvette tőlük a telket. Beszéltünk néhány szót, cseréltünk elérhetőséget, mert szeretné eladni,minket meg lehet érdekelne is a dolog....

       

2018.08.01 09:26

Milyen a sors? Ember tervez, baba végez... :D

Így van ez most nálunk is. Új munkahely, bölcsi, teljes újratervezés,kistesó projekt majd ház projekt után. Gondoltuk mi....Foglaltam időpontot dokihoz, szűrésre, erre-arra, amiből a végén ultrahang lett. Ugyanis ahogy ezek a gondolatok megfogalmazódtak, kiskegye megragadta az utolsó lehetőségét, és bizony 9 hónapnyi  tartósbérletet foglalt nálunk....

    

2018.07.09 08:11

Valamelyik hétvégén meglátogattuk az egyik budapesti élményfürdőt.

Saját magamból kiindulva,-minket gyerekként a strandról sem lehetett kiimádkozni,nemhogy a vízből- Azt hittem,hogy kicsiny fiamnak is tetszeni fog az ötlet...

      

2018.06.22 13:18

A bölcsivel egész jól állunk már, a reggeli rutin is lassan kialakult. Bár ez közel sem ment annyira zökkenőmentesen mint ahogy elsőre hittük. Bölcsis beszoktatás kulcsfontosságú aranyszabálya,hogy SOHA, de SOHA semmilyen körülmények között ne kezdj el búcsúzkodni a beszoktatás alatt levő gyerekedtől.

Az apja megtette....

    

2018.06.05 14:40

Aki ismer, az tudja, hogy én voltam a legjobban a bölcsi ellen a családban. Ennek ellenére mégis beszoktatás kellős közepén vagyunk. Kaptam egy visszautasíthatatlan állásajánlatot, de ami ennél erősebb indok, az, az, hogy kevés vagyok már a gyerekemnek. Hiába játszótér, játszóház, barátok, sokkal nagyobb igénye van más gyerekek társaságára, és nem tudom lefárasztani már.

2018.04.04 12:35

Gyorsan eltelt a húsvét is. Csodás meleg tavaszi hétvége, csendben, nyugalomban, pihenéssel töltve…. Valahol biztos, csak nem nálunk. Végig rossz idő, és hideg azért kihatással volt a gyerekre. Nagyszülők nagyon örültek nekünk, velük tök jól elvolt Botesz. Az idő miatt be voltunk zárva a lakásba, kb. kétszer sikerült kimenni, ebből egyszer csak az udvarig, onnan viszont alig lehetett beimádkozni a gyereket. Sőt, nem is lehetett. Az ajtóban lehámoztam róla a gumicsizmát, ő hisztibe kezdett, és tüntetőleg kabátban feküdt az ajtó előtt kb. 20 percet, aztán egy tejszelet megtörte a sztrájkot.

2018.04.04 12:33

„ Te ráérsz, egész nap csak otthon vagy”… Mennyien hallottuk már ezt a mondatot?!  Ha már ennyire ráérek, a gyereket, háztartást, munkát, miegymást úgyis elvégzi/ neveli helyettem valami természetfeletti lény, unaloműzőnek beiktattam gyorsan valamit, hogy ne uncsizzak. J Ennek apropóján, elvetemült gondolattal játszadoztam, aminek foganatja is lett. Újra bögrézem.

 

2018.03.06 09:39

Termékteszt

                                                                                        

Alapvetően nincs egy nagyon válogatós gyerekem, bár a brokkolival nem kötött szoros barátságot. Megeszi a spenótot, a sóskát, külön imádja a paprikát, uborkát, paradicsomot nyersen. Vannak hullámvölgyek, amikor egyetlen szem popcorn-nak (igen, popcorn-nak….) is örülök, de van olyan is, amikor tágra nyitott szemmel bámulom azt a feneketlen gödröt, ami a gyerekem gyomra helyén van. Mint már mondtam, elveim addig voltak, amíg nem lettem anya. Ebből kifolyólag a kaja sokkal több funkciót tölt be nálunk, mint szimpla létszükséglet. Például nagyon hasznos, amikor a tömegközlekedésen ordító gyerekkel már végképp nem tudok mit csinálni, kínos és megvető pillantások hada ostoroznak, ilyenkor lekenyerezem egy mandarinnal, almával, rudival.

2018.01.17 11:21

Annyira repül az idő. Nemrég még egy kis zsebcirkáló volt, most meg mindjárt 2 éves. Fogakkal nem kapkodunk, messze van még mind a 20. Bár nem tudom megnézni, mert harap...mondjuk mindig harap, ha mérges, ha játszik, csak úgy poénból, szóval nem kell nekem matatni a szájában. Beszéd terén sem kapkod, de elmaradva sincs, már mozaik szavakkal és a hangutánzókkal nagyon jól haladunk. Szülőket ugráltató vezényszavak profi módon elsajátításra kerültek. Ilyen például a „fö” (fel), „aaaanyaaaaa, aaaapaaaa”, „adide” (add ide), „esz” (ezt), „jeje”(gyere). Van még „isz” (ha szomjas), „tetej” (ez a cumisüveg tetejét jelenti),  „tesz” (tessék). Állatok hangutánzói egyenesen frenetikusak. Baromi ügyesen utánoz dolgokat, szavakat, hangokat. A babanyelv még azért mindig az alapkommunikáció, kedvencem, amikor az apjáról mintázva (használatból már kivont mobillal) telefonál. Csak úgy dől belőle a szöveg, fel-alá járkál, és kézzel-lábbal magyaráz. Olyan igazi kis Bébi úr. Várom már, hogy mikor jönnek a legváratlanabb helyzetben a legcikibb szituációk. Amikor a tömegközlekedés kellős közepén hangosan megkérdezi, hogy „Anyaaa, miért olyan kövér az a néni?”, vagy „Miért van olyan nagy orra annak a bácsinak?”

     

Itt toporgok a vizsgaidőszak kellős közepén, a karácsonyi láz már az ajtóban - ajtóban?.. a fejemen ugrál bőszen- én pedig ezerfelé. Nem egyszerű gyerekkel egy bevásárlást sem csinálni, nemhogy főiskolai vizsgára készülni. Botond úr általában nyíltan a tudtomra adja nemtetszését, és ez a tanulással kapcsolatban sincs másként. Széttépkedi a jegyzeteimet, kric-kracnak álcázott kiskutyákat rajzol a füzeteimbe, és nemes egyszerűséggel rázárja a laptopot a kezemre. Nekem pedig ilyenkor ugrál a lelki szemeim előtt az a rengeteg UV díj, amit ki fogok csengetni, ha kisördögöm nem próbálja meg lefoglalni magát.

2017.11.30 08:34

 Elvei az embernek addig vannak, amíg nincs gyereke. Ez   tényleg így van. Ha visszagondolok gyerek előtti időkre,   akárhányszor láttam egy „velociraptorral” hősiesen küzdő   anyukát, mindig voltak „nagyon okos gondolataim”, hogy   én nem így fogom nevelni majd az enyémet, és ő sosem   lesz  majd hisztis. Aha…. Gondoltam én… Aztán jött a   valóság… A jelenlegi határozott elképzelésem most a       karácsonyhoz (volt!) köthető. Szerettem volna decemberre   hagyni a nagy lakásdekorálást, mert a szeptemberi „mi   legyen a fa alatt” jellegű megmozdulásai a „marketeknek” eléggé hangulatromboló. Kissé olyan „szandál-zokni” feeling. De figyelemelterelési repertoárom olyannyira kiürült, hogy egy orkán erejű hisztit próbáltam hárítani valami újjal. Na, ez lett volna a karácsonyi díszítgetés. Már az előkészület sem volt kutya. Hatvanvalahány négyzetméteres lakásunkban van egy helység, ami a mennyország és a pokol együtt. Ez a tároló. Olyannyira profin kihasználjuk a helyet, hogyha bármire szükségünk van belőle, akkor jóformán az egészet ki kell pakolni, majd vissza. Kicsit Józsefvárosi piac, akasztott emberen kívül minden van ott. Amolyan plafont sem látjuk kategória.

 

2017.11.07 16:16

Tóth-Csóka Fanni vagyok, 28 éves, egy gyermekes családanya, kezdetben paraanyu, de az idő előrehaladtával egészen jól megy a „jól van az úgy” és a „kell a kosz” elvek alkalmazása. Nem mondanám magam kirívó esetnek- felkötött haj, hozzám nőtt melegítő, a magas sarkú topánok, és szűk szoknyák lecserélődtek sportcipőre, és farmerra. Mindennapokban főiskolára járok, vagyonvédelmi szakmák oktatásának szervezésével, és menedzselésével foglalkozom, és néha-néha bontogatom a szárnyaimat blogírás területén is.