Együtt :-)

Könnyes szemmel vontam le a következtetést, hogy az ikrek egyszerűen elválaszthatatlanok, ehhez semmi kétség nem férhet, és alig vártam, hogy ennek a részese lehessek. Csodálkoztam, mikor több ikres fórumon olvastam, hogy az ő babáik folyamatosan veszekednek, ütik, verik, harapják egymást. Nem akartam elhinni, és persze elkönyveltem, hogy ez velem nem fordulhat elő, majd én úgy szoktatom őket, hogy kapásból meglegyen közöttük az az összhang.

A babáim a születésük után mindig egymás mellett feküdtek. Nemhogy egy kiságyban, hanem egy ikres babafészekben aludtak, méghozzá nagyon jókat. Pár hónap elteltével ezt kinőtték, és ők is egyre mozgékonyabbá váltak. Ahogy a kis kezeiket nyújtogatva próbálták felfedezni a világot, leginkább csak egymás haját fedezték fel, amit alaposan megtéptek. Egy idő után már meguntam az állandó hajba kapást, így egyre távolabb tettem őket egymástól. Hamarosan egymás felé fordultak, és ekkor készen álltam a csodálatos egymásra találás átélésére, ahogy felismerik, hogy ja, te voltál még ott a magzatvízben, soha többé nem válunk el egymástól egy másodpercre sem. Ehhez képest csak egymás arcát akarták leszedni, a nagy felismerés érdeklődés hiányában elmaradt. Amikor elkezdtek kúszni, követték egymást, de csak mert nem akartak lemaradni arról, amit a másik talált. A mászásnál kezdődtek a komolyabb összecsapások, ott már sárga lapot kaptak volna visszahúzásért, mert különféle módszerekkel igyekeztek egymást akadályozni. Az első lépéseknél mondanom sem kell, hogy lerántották egymást a földre, átlökték egymást a küszöbön, valamint álló nap próbálták egymástól elvenni a játékokat, amit a másik persze hangos nyafogással jelzett. Gyakorlatilag ezzel telt az egész napom idáig, hogy szétválasszam őket. Sehogy sem akartak együttműködni, hiába tanítottam őket együtt játszani, nem jutottam sokra. Pedig emlékszem a nagytestvérükre, hogy milyen békésen eljátszott egy-egy játékkal. Valószínűleg az ikrek is ügyesen ellennének egyedül, de mivel ott a konkurencia, egész nap csak a civakodást igyekeztem orvosolni. Ha az egyik talált valami érdekeset, már rohant is vele fedezékbe, nehogy észrevegye a másik. Persze az elbújással azonnal gyanút keltett, így borítékolható volt a veszekedés. A szeparációs szorongás új szintre emelte az egymás közötti harcolást: „anyacsakazenyém” elképzelésükkel a közelembe sem jöhetett a másik, mert éktelen visításba kezdett az ölemben ülő. Pedig próbáltam őket egyszerre ölelgetni, az ölembe ültetni, de csak sikítva lökték el egymást. Egymásnak háttal ültettem őket az ölembe, persze nem jött be a trükk. A legtöbbször elég volt az is kiboruláshoz, ha a másik csak a közelembe jött. A mászós időszakban egyikőjük a nadrágom egyik szárába, a másik a másik szárába kapaszkodott, és úgy próbálták meg sikítva ellökni a másikat. Még szerencse, hogy mindenkinek jutott egy láb, de viccet félretéve nagyon nehéz volt megélni, hogy nem tudom őket egyszerre megnyugtatni. Nagyon-nagyon vártam már az áttörést, amikor már egy picit játszanak is egymással a hatalmi harc mellett.

19 hónapos korukban láttam először azt, hogy békés szándékkal néznek egymásra. Reménykedtem, és akkor valami elkezdődött… Ekkor látszott rajtuk először, hogy keresik a másikat. Amikor az egyikőjük hamarabb ébredt, nem győzte lesni a másikat, mikor ébred végre. Nagy lépésnek tartottam egymásnak az étel átadását is, de iszonyat cuki volt, amikor egymást etették. Amikor úgy igazán, elsőként elolvadtam, az a közös tánc volt kézenfogva. Nem is tudom elmondani, milyen hatalmas öröm volt ezt ikres anyaként látni 19 hónap ellenszenv után. Azóta mondjuk nem fogták meg egymás kezét, de kezdetnek ez is jó volt. Egyszer a strandra megérkezve Boróka bekente naptejjel a Beni hátát, aztán egymás haját látták el UV-védelemmel. A játszótéren hintázáskor hívják a másikat, majd boldogan integetnek egymásnak. Már sokszor keresik egymás tekintetét, és gyakran huncutkodnak is, különösen alvás helyett dobják be az összes trükköt, közösen.

Remélem, hogy a többi ikerpár valóban átélheti már a születéstől fogva a csodás ikres összhangot, nálunk valószínűleg már a magzatvízben elkezdődött a dominanciaharc. Nyomasztó volt az állandó feszültség közöttük, ahogy egymás ellen küzdenek, ahogy megnehezítették egymás napját, és az enyémet, ahogy rengeteg extra nyafogás volt a dominanciaharc miatt. Ikrek közötti misztériumról jelenleg nem tudok beszámolni, de nekem most az is bőven elég öröm, hogy végre elkezdtek közelíteni egymáshoz. Úgy érzem, ez napról napra csak jobb lehet.