Duplafogzás - babák többségét megviseli és a szülőket is. Két babával dupla kihívás?
Amikor az első babám foga kezdett kibújni, a szemem sem rebbent: tudtam, hogy vannak ínybe masszírozható gélek, rágókák és fájdalomcsillapítók, amik az esetleges feszítő érzést megszűntetik. A környezetemben sokan elmondták, hogy az ő gyerekük meg sem érezte a fogzást, egyszerűen csak azt vették észre, hogy ott a sok fogacska.
Éjszaka aludt a gyerek, és napközben sem volt nyűgös. Nálunk alapvetően nyugodt baba volt a Balázs, így azt gondoltam sima ügy lesz. Aztán elkezdtek mozgolódni a fogak, és minden reményem odaveszett. Az addig végtelenül nyugodt, kiegyensúlyozott baba hirtelen nyűgőssé és nyafogóssá vált. Titkon reménykedtem, hogy ez a hirtelen jött fájdalom már a fogacskák áttörését jelenti, vagyis napokon belül vége a megpróbáltatásoknak. Persze tévedtem, ez csak a kezdet volt. Napról napra fokozódott a fájdalma, szegénykém csak nyűglődött, egyedül az ölelésemben tudott ellazulni, aludni egy keveset. Hiába minden gél, rágóka és fájdalomcsillapító, a feszítő érzés alig csillapodott, a fogak pedig csak nem látszódtak. Sem éjszaka, sem nappal nem tudott egy kiadósat aludni, ez pedig meghatározta az ébrenlétet is: csak panaszosan nyafogott, nagyon sajnáltam szegényt.
Hónapokig ment ez így, egyre kevesebbet aludtunk, egyre fáradtabb volt mindenki. Mire éjszaka elaludtam, Balázs már ébredt is. Szorosan hozzám bújva tudott csak újra elaludni, ezt követően pedig a legóvatosabb mozdulatokkal tettem vissza a kiságyába. A századik éjszakán ismét felsírt, kiugrottam az ágyból, és elindultam érte a kiságyba, de nem volt ott. Azon járt az agyam, hogy tudott kimászni, mikor még nem is kúszik… Kerestem mindenhol, de nem találtam. Kétségbeesetten kutattam, hova bújhatott. Végül a férjem kérdezte meg, hogy mikor szándékozok végre visszajönni az ágyba, mert már nagyon sír a Balázska. Ekkor esett le, hogy a fáradtságtól úgy bealudtam, hogy nem is vittem vissza a kiságyába, ott maradt mellettem. A felsírásakor annyira kómás voltam, hogy észre sem vettem, hogy mellőle kelek fel az ágyból… Ezt követően ez elég sokszor megtörtént, végül bérelt helye lett az ágyban.
A másik mélypont egy januári napon volt. Akkor már a nagyőrlők jöttek, tehát hosszú hónapok óta alvás nélkül voltunk. Egy szép januári napsütéses napon kivittem a babakocsiba, és láttam, hogy kezd elaludni. Lelki szemeim előtt az lebegett, hogy hamarosan iszok egy (vagy két-három) meleg kávét, aztán ülök legalább 10 percig egyfolytában. Úgy képzeltem, hogy a kiadós alvás után Balázs is jobban fogja viselni a fájdalmat, ám ekkor megjelent az utcánkban a jégkrémes csilingelős autó. Elhessegettem a gondolatot, miszerint a házunk előtt fogja megnyomni a dallamkürtjét, elvégre tisztán látja, hogy ott szobrozok a ház előtt egy babakocsival, amiben nem kalimpál a baba, tehát alszik. Ám a sofőr a szemembe nézett, és úgy érezte, itt az idő elveszíteni egy vevőt örökre: megállt mellettem és bekapcsolta a pusztító hangú szignált. Általában nem szoktam káromkodni, de ezen a ponton elemi erővel törtek elő belőlem a legcifrább szitkozódások. Elküldtem melegebb éghajlatokra az egész céget a zenélőkéjével együtt, amit csak azért nem hallott a sofőr, mert képes volt kétszer is megnyomni azt az idegtépő kürtöt. Kifejtettem véleményemet annak a szükségességéről is, hogy miért kell minden bokornál megállva megnyomni azt az emberkínzásra is alkalmas dudáját, mekkora volumenű jégkrémfogyasztásra számít januárban…. Persze Balázs ordítva ébredt, és hosszú ideig nem is tudott visszaaludni.
Most két babám van egyszerre, és rettegtem a fogzástól. Nem alaptalanul, sajnos őket is megviseli. Van, mikor csak az egyikőjüknek jön, máskor mindkettőjüknek. Borókának bújtak ki először az alsó fogacskái, majd vámpír stílusban felül a szemfogai. Egy hónappal később jöttek Benike első fogai, ezt követően beosztották: egyik héten az egyiknek, másik héten a másiknak jött a foga, csak hogy ne unatkozzunk éjszaka. Ha véletlenül mindkét baba fogzik, akkor általában 6x kell hozzájuk kelni. Mikor túlvagyunk a éjszakai járaton, és aludhatnánk még egy picit, na ekkor pattannak ki Balázs szemei, és kezdődik is a következő műszak. Érdekes, hogy most a két babának együttvéve is gyorsabban jön a foga, mint annak idején Balázsnak: 4 hónap alatt 10 fogacska, 6:4 arányban Boróka javára. A hajnali ébredéseknél nem kell órákig ringatni őket, pici nyugtatás után vissza lehet tenni őket a kiságyba. Az ikrek napközben is kevésbé nyűgösek, ez rengeteget számít, könnyebb az éjszakákat végigcsinálni. Reménykedem, hogy az első fogzás-turnuson hamarosan túlleszünk, jó lenne egy kis nyugis, alvós időszak.
Nem egyszerű pozitívumot találni a mostani fogzási időszakban, de megpróbálom a lehetetlent: nem jutottunk el olyan mélypontokig, mint az első babánál, így talán még én sem lettem teljesen zombianyuka. Ezen kívül végre rendeltetésszerűen használhatják a régóta imádott fogkeféiket, sőt még a játék krokodilnak is megmoshatják a fogát. Idáig nem kellett fájdalomcsillapítót adnom, mert rövid ideig tartanak a fájdalmas időszakok. Az éjszakák ugyan húzósak, de nem kilátástalan a visszaaltatásuk, eddig mindig a kiságyban ébredtek. Ez azért is jó, mert ha ők is odaszoknának az ágyba, akkor az egész szobát át kellene alakítani egy óriási mega-giga ággyá, hogy mindannyian elférjünk.
