Mert nő vagyok...

Bízom benne, hogy amikor Luca olvasni fogja a róla szóló írásaimat, akkor nem lesz rám kiakadva, hanem megérti, hogy mennyire, de mennyire büszke vagyok rá és ha majd egyszer már nem leszek, akkor is nyoma legyen annak, hogy milyen sokat tanultam is tőle. 
A kettőnk kis világáról. 
A tisztaságáról. 
A ragyogásáról.
Az ártatlanságáról.
Hiszen látjátok...ezen az oldalon nem szoktam premier plánban megmutatni az arcát. Tiszteletben tartom őt, de egy-egy megnyilvánulása egy új dimenzióba reptet, egy új világot nyit meg és ezt is írom le nektek a saját gondolataimmal megfűszerezve. ❤️

"Anya! Szép vagyok?!"- minden reggel megkérdezi, miután felöltöztettem és megcsináltam a frizuráját. 
Ma is így történt. 
És a válaszom mindig ugyanaz: "Csodaszép vagy kislányom! A világomban Te vagy a legszebb!" - és vigyorog és fordul-perdül a szoknyájában.

Tegnap vettem neki egy édes kis szandált. 
Le sem veszi. 
Mindenkinek mutogatja és vonul benne. Komolyan írom: VONUL. 
És ezt imádom. 
Vérbeli nő. 
Már most. 
És piszok büszke vagyok rá. 
Mert éli. 
És érti.

Igen, vállalom: tőlem látja! 
Mert imádok nő lenni. 
Imádok sminkelni, imádom az élénk rúzsokat, a szuper körömlakkokat, a nyári málna színtől kezdve, a vadmeggyig. Mindegy. Mindent. Persze sosem viszem túlzásba! 
Azért ne úgy gondoljátok el, hogy úgy nézek ki, mint egy közönséges kifestő könyv...
(A képen igen!)

Megszállottan rajongok a csoda magassarkúkért, táskákért, kiegészítőkért, óriás fülbevalókért, álom fehérneműkért, gyönyörű szoknyákért, nyári ruhákért stb. (szerintem ez is benne van abban, hogy válok...melyik férfi viseli ezt el vita nélkül?! Mármint az állandó vásárlásmániámat...)

Imádom, hogy nő vagyok és ezt szeretném átadni a lányomnak is. 
Már most látom rajta, ahogy minden reggel figyel, ahogy készülök, szépítgetem a megviselt, hulla fáradt anya-fejemet, ő ott van és csekkolja mivel ütöm el a reggeli időt a reggeliztetés és a “könyörgöm Kicsikém öltözzünk” ismétlése közben.

Imádom a minőségi testradírokat, testápolókat, finomságokat, amelyek kényeztetik a kádban a bőrömet és fürdés közben ő is szaglássza az új illatokat. 
Imádom, mikor arra vetemedek, hogy a nappaliban jógázok, vagy egy youtube-os hit edzésre szenvedek, ő mellettem van és utánozza a mozdulatokat. (Néha jobban is csinálja, mint én...????)
Imádom, ahogy meglátja a szépet. 
Imádom, hogy ha vásárolok egy új ruhadarabot, akkor azt észre veszi és megdicséri.
Imádom, ahogy kiválogatja a csatokat, hajgumikat, fejpántokat, karkötőket, nyakláncokat, már a Jó Isten is rajta csüng és mi úgy megyünk be a bölcsibe, mint egy karácsonyfa, akkor is szereti, hogy bámulják, nézik, ahogy ő létezik, ahogy megjelenik. 
És ez nem azt jelenti, hogy azt szeretném, hogy tökéletes forma legyen mindig. 
Nem akarom, hogy a tökéletességet lássa mindenben: Szimplán azt akarom, hogy IGAZI legyen! Vérbeli, IGAZI NŐ!

Minden este megfésülöm lefekvés előtt a haját. 
Tegnap sem volt másként, mikor is megszólalt: "Anya! Szeretem magamat. És téged is!"- igazából nem tudtam megszólalni. Elkezdtem könnyezni. A lelkemnek üzent. "Szeresd magadat!"- Abban a pillanatban azt éreztem, hogy a francba minden kishitűséggel, magánnyal, bizonytalansággal, félelemmel, leírhatatlan nagy fáradtsággal, nincs itt kérdés a világon semmi, hiszen ő a világ. 
Az ágya mellé bújtam, fogtuk egymás kezét. Elaludt. 
Én mellette a szőnyegen feküdtem és a fent leírtakon gondolkodtam, majd adtam neki egy puszit és azt mantráztam: "Szeretem magamat! És Téged is!"