Készségfejlesztő játékok
A babáim 9 hónaposak, és minden játék érdekli őket. A játékra nagy szükségük van, hiszen ezeken keresztül fel tudják fedezni a világot és a saját testüket. Fejleszti a képzelőerejüket, kreatívvá és leleményessé teszi őket, problémamegoldó képességüket pedig javítja.
A játékok iránt való érdeklődésük már régen elkezdődött. Először csak a jól megmarkolható, hosszúkás játékok nyerték el a tetszésüket, pl. a fogínyt masszírozó rágóka. A rágóka alapos tanulmányozása után körbenéztek a lakásban, mit lehetne még megszerezni. Ekkor fedezték fel a fogkefét. Fogmosás közben ki szoktam jönni a fürdőszobából ellenőrizni, hogy mit csinálnak a picik, ekkor csodálkoztak rá erre a csodára. Azóta nem telik magányosan a fogtisztítás, talán azt gondolhatják, hogy játszom, és nevetve próbálják kicsavarni a kezemből. Végül vettem nekik sajátot, ez tulajdonképpen a fogmosó képességüket fejleszti. J Mikor már eleget rágcsálták a fogkeféjüket, akkor fedezték fel nagytesójuk játékkonyháját. Abban a sütőlapátok, játék kanalak azonnal lenyűgözték őket, persze előbb-utóbb megkaparintották a leeső darabokat. Boróka végül az egész nyarat egy sütőlapátba kapaszkodva vészelte át.
Mikor már ügyesen forgatták a kezükbe adott dolgokat, akkor jöttek a csörgő-zörgő játékok. Nézegették jobbról-balról, megkóstolták, földhöz ütögették, ledobták, összeütögették. Ebben az időszakban nagyon jól eljátszottak ezekkel, mivel mind újdonság volt. Ezeket a játékokat Balázs testvérüktől örökölték meg, aki gyakran úgy megörült a padlásról lehozott, rég nem látott játékok láttán, hogy néha mind a hárman a babás játékokkal játszottak. Pár hét elteltével ezeket a játékokat is alaposan megismerték, és már nem is voltak olyan érdekesek. Kivéve, ha egy játék pont az ikertesójuknál volt. Akkor ugyanis mindenáron meg kellett szerezni. Nem gondolnám, hogy azért, mert nehogy már a tesó játsszon vele, inkább az kelthette fel az érdeklődésüket, hogy az eddig mozdulatlan játék életre kel a másik kezében. Sokszor lehettem szemtanúja, amikor a nagy játékhalom közepette egy játékot húztak két irányba.Hiába adta oda nekik Balázs az összes létező játékukat, újat akartak.
Rá pár héttel kezdtek el körbenézni a játkaikon túlra, és kíváncsian figyeltek mindent. Onnantól kezdve a következő dolgokkal akartak csak játszani: távirányító, töltő, vezetékek, tablet, telefon, headset, kávésbögre, kanál, nagytesó tányérja, evőeszközök, elemlámpa, fogkefe, óra (különös tekintettel az óraszíjra), fésű, doboz, kulcs. Persze van játékkulcsuk, de rá sem hederítenek. Ezek után sehová sem való régi kulccsal próbálkoztam, de rájöhettek a turpisságra, mert az sem volt jó. A kávésbögrét megmutattam nekik, csak hogy leszálljanak róla, de nem jött be, így már csak titokban tudom inni a kávét (zugivó lettem). Próbálkoztam csalibögrével is, vagyis két bögrével ültem le hozzájuk. Az üreset nagylelkűen megmutattam nekik, a másikból pedig próbáltam zugivósan inni, de ezt is kiszúrták. A távirányítót is megnézhették elem nélkül, de persze az is csak akkor érdekes, amikor használatban van. Töltőt és telefont nem kaphattak, a headsetet pedig nagyon akaratosan próbálkoznak megszerezni, vagyis nemes egyszerűséggel letépik a fülemmel együtt. Az óraszíj nálunk az adu ász, rettenetes nagy nyafogás esetén kaphatnak. Minden létező rágóka eltörpül mellette, amint ezt megkapják, nagyon hosszú ideig szótlanul elrágcsálják. Biztos jó az ínyüknek ez a szilikonos lyukacsos dolog, mert óriási sikere van. A fésűt nem értem miért, de imádják. Talán azért, mert amíg a kezükben van, addig sem fésülöm őket…A rengeteg készségfejlesztő játék ellenére a legjobb játéka a doboz. Azt fel lehet emelni, el lehet benne bújni, a játékokat bele lehet dobálni, utána pedig az egészet újra ki lehet borítani.
Csak egy dolog van, ami az összes játékot, és nem játékot is übereli: ez pedig a textilpelus. Ha ezt meglátják, teljesen bezsonganak, remegve-nevetve várják, hogy fellibbentsem, majd a fejükön landoljon. Akkor jöhet a „rongyrázás”, és ha előbukkant a kis szemecskéjük, nagyokat kacagnak a KUKUCS hallatán. Ez megunhatatlan, újra és újra szeretnék.
Tulajdonképpen szeretik a készségfejlesztés céljából vásárolt játékokat, jól el tudnak velük játszani, de akkor a legjobb, ha valaki életre kelti őket. Ahogy a textilpelus sem ér semmit, ha senki nem lebegteti a fejük felett. Szerintem mindenféle játékkal szívesen eljátszanak, de a legnagyobb öröm számukra mégiscsak az, ha valaki rászánja az időt, leül hozzájuk és foglalkozik velük. Akkor pedig minden játékká válhat.
