Maszatos, de boldog gyerek
A boldog gyerek maszatos. Nagyon kerestem ezt a teóriát megerősítendő szakirodalmat, mert úgy vettem észre, hogy ha az ikrek önfeledten belemerülnek a játékba, annak egészen biztosan rengeteg folt a velejárója.
Az első maszatolásokat kéztördelve figyeltem, mivel nem kis erőfeszítés átöltöztetni őket. A ruhák láttán kötöttfogású birkózókat meghazudtoló módon próbálnak szabadulni az öltözés elől, ezért próbálom minimalizálni a ruhacseréket. A legtöbbször sikerül elkerülni, hogy nyakig maszatosak legyenek, de néha engedem őket kibontakozni. Ilyenkor végig azon gondolkozom, hogyan fogom a sok foltot kimosni a ruhájukból. Emellett mantraként mormolom magamban a maszatolás mellett szóló nyomós érveket, amelyek a következők:
1. Koszolás közben gyorsabban tanulnak a gyerekek
Az Iowa Egyetem kutatói 16 hónapos babák bevonásával megállapították, hogy tapasztalás útján tanulnak a leghatékonyabban a gyerekek. Ezek alapján nekem örülnöm kellene az etetőszékben és főleg a környékén hagyott trutymó láttán, ugyanis az a gyerek, aki megfoghatja (=péppé nyomkodja) az ételt, az meg is jegyzi a nevét akkor is, ha legközelebb más formában kapja. Minél több érzékszervével ismerhet meg valamit, annál biztosabban jegyzi meg. Ezentúl tehát higgadt mosollyal kellene nyugtáznom, amikor a kicsik a kedvenc ételüket ízekre szedik, majd szétpaszírozzák, megdobják vele egymást, a hajukba kenik, majd jó esetben nem a falra, hanem a földre dobják. Esküszöm, ritka türelmes típus vagyok, de inkább más területen engedem őket teljes mértékben kibontakozni.
A homokozóban engedem leginkább „tapasztalni” őket, ahol először a saját-, és egymás ruháit töltik meg homokkal, majd következhet a dagonya: a lehető leghamarabb keresnek a homokozóban olyan gyereket, aki egy vödör vízzel közelít. Odacsoportosulnak, és egy percen belül a hajmosás is kilátásba kerül, úgy fröcskölik a sarat. Ilyenkor a káromkodás helyett arra kell a tudósok szerint gondolnom, hogy most tanul a gyerek: épp megfigyel, tapasztalatot szerez, és mindent jól megjegyez.
2. A kosztól erősödik az immunrendszer
A steril környezet nem kedvező az allergiák kialakulásának szempontjából, mivel minél több mikróbával találkozik a gyerek, annál kisebb az esélye egy esetleges allergiának.
Aki maszatol, aki koszos, annak az immunrendszere edzésben van, és nem fogja minden apró-cseprő betegség ledönteni a lábáról. Ahogy a gyerekeim szoktak kinézni, elkönyvelhetem, hogy allergiára soha az életben nem kell számítanom.
3. Az alkotás maszatolással jár
Alkotni én is szeretek, és jól belegondolva én is összekoszolom magam, így a kicsiktől sem várhatom, hogy gyurmázás után ne legyen még a fülükben is gyurma. A gyurma persze az egyik legjobb fejlesztő játék: fejlődik a kézügyesség, kreativitás, szépérzék, megfigyelőképesség, arányérzék, memória, problémamegoldó képesség, önbizalom. Ami még ennél is jobban fejlődik, az az én takarítási képességem a gyurmázás után.
4. Az önfeledt játék kosszal jár
Szívem szerint már a fűben rohangálás, a dagonyázás, ill. fagyizás közben azonnal beáztatnám a ruhákat, de persze a határtalanul boldog, önfeledt játéknak vetnék véget ilyen uncsi dolgokkal, mint az átöltözés. Így hát összeszorult gyomorral várom, amíg a többféle, soha ki nem vehető folttal beterítik a ruháikat.
5. A szabadban töltött idő elengedhetetlen az egészséges fejlődéshez
A mozgásszegény életmód hatalmas méreteket ölt, rengeteg gyerek szenved gerincproblémáktól, vagy cukorbetegségtől. Ki kell engedni a gyerekeket a szabadba, hogy egészségesen fejlődhessenek. A saját gyerekeimen azt látom, hogy szeretik ugyan a meséket, de ha ki lehet menni a szabadba, akkor semmivel sem tudnám visszatartani őket: nincs az a mese, ami érdekesebb lenne a boldog futkározásnál. Igazi élményeket itt szereznek, és erre szerencsére figyelmeztetni sem kell őket.
6. Nem szabad túlságosan korlátozni
A boldog gyereket könnyű megismerni: a boldog gyerek megfog, megtapogat, felemel, megszagol, megnyal, felmászik, leesik, horzsolást szerez, kavicsot, csigaházat, tobozt gyűjt, pitypangot fúj, dombról legurul, saras tócsában ugrál, fagyit maszatol, baracklevet csöpögtet magára. Nem ajánlatos álló nap mindenben korlátozni a gyerekeket, mert egy idő után semmihez sem lesz kedvük, pedig a gyerekkor jellegzetessége a boldog felfedezés, a határtalan lelkesedés. Ahogy az ikrek a szappanbuborék iránt rajonganak, az valami fantasztikus. Sikítozva kergetik az apró gömböket, és nagyokat kacagnak, amikor az orrukon pukkan szét. Ugyanilyen örömmel kell belevetniük magukat a világ felfedezésébe, aminek nem lehet korlátja egy-egy koszos ruha. Hagyni kell őket kísérletezni, de ez az időszak szinte mindig kosszal jár.
Erős a gyanúm, hogy a kísérletet végző Iowa Egyetem kutatóinak nincsenek gyerekik, főleg nem másfél éves ikrei, azért állítják magabiztosan, hogy minden maszatolásnál a plafonig kellene ugranom örömömben, merthogy most fejlődik a gyerek. Nekem leginkább az idegszálaim borzolódnak, de ha sokáig mantrázom magamban a fenti érveket, akkor néha megpróbálom elviselni, hogy bokától tokáig koszosak. Ezért cserébe egészségesen fejlődő, boldog gyerekeket kapok, a boldog arcocskákért cserébe persze nem lehet nagy ár néhány (nagyon) foltos ruha.
