Játszótér

Érzem, és a szemem sarkából látom a rajtam felejtett tekinteteket, de elég nyugodt vérmérsékletű vagyok, állom a leplezetlen érdeklődést. Beni és Balázs szintén nyugodt típus, ellenben Boróka fürdőzik a népszerűségben. Hatalmas mosollyal, magabiztosan lépked a játszótér bejárata felé, közben mindenkinek integet, akivel csak találkozik. Ha valaki esetleg elfelejtené mondani neki, hogy milyen cuki, akkor odamegy, és addig mosolyog, huncutkodik, integet, puszit dob, amíg be nem zsebeli a bókokat. Tegnap alig akartam hinni a fülemnek, amikor Boróka megérkezett a játszótérre. Ahogy belépett, hirtelen több gyerek is felkiáltott örömében: itt a Boróka! Nem is értettem, honnan tudhatják a nevét, elvégre nem tud bemutatkozni. Talán tőlem hallhatták korábbi napokon, illetve a nagytesója is mindig bevonja a játékba, rászól, ha kell, így hallhatták a többiek.

Boróka nem szégyenlősködik akkor sem, ha megtetszik neki valamilyen játék a környéken: teljes természetességgel vesz birtokba mindent, ami az útjába esik. Minden számára tetsző játékot megnéz, de közben olyan aranyosan kacérkodik a játékok gazdáival, hogy mindenkit elbűvöl, senki sem haragszik rá. Szerencsére ő maga sem játékirigy, szívesen mutatja meg másoknak az ő kincseit is. Sokszor kérdés nélkül odaül más gyerekek közé, mintha mindig is velük játszott volna. Elképesztő gyorsan barátkozik, és sosem marad észrevétlen. Ma pl. a Benit vígasztaltam egy esés után, ezt a pár pillanatot használta ki Boróka. Mire elkezdtem keresni a szememmel, azt láttam, hogy a játszótér mellett egy hatalmas, gazdátlan gumicsónakban ül teljes lelki nyugalommal. Mikor próbáltam visszacsalogatni, csak vigyorogva integetett, majd elégedetten üldögélt tovább.

Beni folyamatosan figyeli nagytesóját, majd ő is minden nagyfiús dolgot ki akar próbálni.  A legmagasabbra akar mászni, a legnagyobb csúszdán akar leszáguldani, a legnagyobb lapát kell neki, és persze az érkező járművek közül a legnagyobbat akarja kipróbálni. Nagyokat nevet Balázs minden mozdulatán, majd elmélyülten próbálkozik ő is a homokvár építéssel. Megunhatatlan kíváncsisággal rombolja szét a homokból készült alkotásokat, mi pedig kitartóan építünk újra mindent. Egy idő után inkább fogadásokat kötünk, hogy Beni vagy Boróka fogja hamarabb szétrombolni a legújabb homoksütiket. Elszántan lapátolnak egyik helyről a másikra, miközben tetemes mennyiség kerül a hajukba, ruhájukba, sőt még a pelusukba is. Az esti fürdetés után vödörszám találok a kádban homokot, lassan összejön itthon egy saját homokozóra való mennyiség.

A játszóteres evés gyorsan átcsap egy közös nagy étkezésbe: egyrész mindenkihez odamennek, akinek eszik a gyereke, és ők is sorba állnak. Sokan meg is sajnálják a kis kéregetőimet, és adnak nekik, hiába ettek 3 perccel korábban. A pocijukban mindig van szabad kapacitás, bármennyi finomságot el tud nyelni. Van, hogy elindulnak kezükben az ennivalóval, így néha a homokban landol a tízórai, de persze fel vagyok készülve erre is. Több adag tartalékkal indulok útnak, mert a friss levegőn még jobb az étvágyuk, mint általában.

A hinta szokott a közös nevező lenni az ikreknél, ha az egyik bele szeretne ülni, jön a másik is. Egymástól távol van a beülős hinta azon a játszótéren, ahová járunk, így többször hallom más anyukáktól, hogy ők már abban is elfáradnak, hogy nézik, ahogy egyik hintától rohanok a másikig meglökni őket.

Szeretem a játszótéren, hogy van lehetőségem beszélgetni más anyukákkal, jó egy kicsit megosztani az élményeket, illetve tapasztalatot cserélni. Az ikrek aktivitásától függ, hogy mennyi időm van társalogni. Néha meglepődve hallom, ahogy mesélik, hogy a korábbi napokban is láttak minket. Általában jó az arcmemóriám, de a legtöbbször annyit kell a kicsik után szaladgálni, hogy észre sem veszem, kik vannak még ott rajtunk kívül.

Hazafelé nyakig homokosan, maszatosan, egy adag kincsnek számító kavicsgyűjteménnyel indulunk. Boróka még egy utolsót integet mindenkinek, Beni pedig kényelmesre veszi a figurát, bevackolja magát a babakocsiba. A homokozókészlet begyűjtése és nagyjáboli leltározása után Balázs közli, hogy fáradt, és nem tudja hazáig cipelni. Nem lepődöm meg, így a nyakamba akasztom a hátizsák és a pelenkázótáska mellé még azt is, majd kellemesen elfáradva, élményekkel teli vesszük célba a házikónkat.