Testvérféltékenység

Empatikus típus vagyok, sokszor gondolok rá, más hogyan érezheti magát a bőrében. Azt olvastam, a testvérféltékenységet úgy próbáljam meg elképzelni, mintha a férjem egyik nap beállítana egy másik feleséggel, mondván, hogy ezután velünk lakik, és még jó képet is kellene vágnom hozzá. Lehet, hogy mást vágnék hozzá, ha jobban belegondolok…Szóval így érezheti magát a nagytesó, mikor hazavisszük a kicsit. Jelen esetben két kicsit. Szívszorító volt belegondolni is, hogy Balázskám mellőzve érzi majd magát, ezért nagyon igyekeztem ezt megelőzni ill. elkerülni.

Már a babák születése előtt elkezdtem dolgozni a témán, minden nap biztosítottam róla, hogy ugyanúgy fogom szeretni akkor is, ha nem lesz annyi időm rá. Ezt nagyon fontosnak tartottam, mert sokan mondogatták neki, hogy anyának ezután nem lesz ideje, nem tud majd veled foglalkozni, stb. Azt sem hagyta ki senki, hogy nagyon okos nagyfiúként kell viselkednie, és persze rengeteget kell segítenie. Az ő szemszögéből ez úgy hangozhat: vége a sok mókának, játéknak, ezután csak segítenie kell, persze azt is csendben, nehogy felébressze valamelyik picit. Ez elég nyomasztóan hangozhat a számára, így esténként összebújva mindig elmondtam, hogy igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy majd rá is jusson időm. Ezt láthatóan megértette, de persze tudtam, hogy ez csak a gyakorlatban fog eldőlni.

Már a várandósság alatt megtapasztalhattam, hogy az ikreket nagyon nagy kíváncsiság övezi, ez a születésük után csak fokozódott: úton-útfélen megszólítanak, a rengeteg kérdés feltevése közben megcsodálják őket, elhalmozzák őket figyelemmel. Ebből a picik ugyan nem sokat vesznek észre, de a nagytesó annál inkább. Ezért mindig ráterelem a szót, nehogy mellőzve érezze magát. Ilyenkor jön a két tuti biztos kérdés: örülsz a kistesóknak? Segítesz anyának? Már nagyon sokszor megválaszolta ezeket, de attól tartok, hogy lesz még bőven alkalma kifejteni a témát.

Sarkalatos pontnak éreztem a babalátogatást is, hiszen az újszülöttek mindenkit elbűvölnek, ott is esélyes a féltékenység kialakulása. A látogatóba érkezők nagyon profin kezelték a helyzetet, mintha csak a gondolataimba láttak volna, a nagyfiút halmozták el először figyelemmel. Ajándékokat is kapott, így szinte úgy érezhette, miatta érkeztek a vendégek. Ilyenkor büszkén mesélt a kistesókról, én pedig büszkén mesélhettem a nagytesóról, ugyanis kifejezetten gondoskodó, pl. ha valamelyik pici sírdogál, énekel neki, vagy valamilyen formában próbálja megnyugtatni. Alig várja, hogy ébren legyenek, ilyenkor picik le sem veszik róla a szemüket. Már most imádják egymást.

A Balázsnak tett ígéretemet szerettem volna megvalósítani, ezért nagyon igyekszem, hogy jusson rá is időm. A legtöbbször mégis úgy jön ki a lépés, hogy mind a hárommal kell egyszerre foglalkoznom. Tanulnom kell még, hogyan tudok egyszerre a picikkel és a naggyal is foglalkozni, de próbálkozom: volt, hogy a kisvonat a kicsik körül zakatolt, volt, hogy diavetítést tartottam az etetések ideje alatt. Játszottunk autómentést, ahol a babakocsi robbant le, de előfordult, hogy beépítettem a kicsiket is a bunkerbe. Az igyekezet ellenére nagyon gyakran van lelkiismeret furdalásom, mert tudom, hogy korábban sokkal többet játszottunk együtt.

Összességében úgy érzem, hogy megtérült a befektetett energia, és a féltékenységet sikeresen elkerültük. Igyekeztünk sokat tenni érte, de persze mindig azt gondolom, hogy még többet kellene. Őszintén bízom benne, hogy nem okozott törést a kis lelkében az utóbbi idők hatalmas változása. Hamarosan tudnak mindannyian együtt játszani, onnantól kezdve pedig tudni fogják mind a hárman, hogy a világ legjobb dolga az, hogy testvéreik vannak.