Utazás 3 gyerekkel, avagy kaland a köbön? :-)

Amikor utazás van kilátásban, háromszor is meggondolom, bevállaljam-e. Végül mindig bevállalom, de a pakolás napján legszívesebben lemondanám az egészet, annyira kilátástalannak tűnik, hogy sikerül minden szükséges dolgot összecsomagolnom. Azzal nyugtatom magam, hogy tulajdonképpen az a lényeg, hogy a kicsiket ne felejtsem otthon, a többit meg lehet oldani.

Három gyerekkel nem egyszerű elindulni, sok mindent át kell gondolni. Elég messzire költöztem a családomtól, ezért a leggyakoribb úticélunk a szüleim. Ők kb. 3 órányira laknak, így nem tudunk hazaugrani, ha otthon felejtenénk valamit.

Lista alapján pakolok, ami nekem nagyon bevált. Vannak dolgok, amiket mindkét helyre beszereztünk, így azokat nem kell bepakolni. Ilyen pl. a pihenőszék, amiből nekünk 4 db van, itthon és a szüleimnél is 2-2. De ott is van kiságy, etetőszék és kiskád, ez nevezetesen pont az, amelyikben én is lubickoltam babaként.

Indulás előtt napokig tanulmányozom az időjárásjelentést. Általában 4 napra megyünk, ez a négy nap a legtöbbször a következőképpen néz ki: indulás napján 9 °C esővel, másnap 25 °C, következő nap 31 °C napsütéssel, hazafelé ismét hideg. Szeretnék én praktikusan csomagolni, de ilyen időjárás mellett elég nehéz, különösen, hogy tartalék ruhával mindig készülnöm kell. Mindenféle időjárásra készülök váltóruhákkal, tehát szinte az egész ruhatárat vihetem. Amikor elhatározom, hogy most aztán igazán praktikusan csomagolok, akkor tuti első nap elhasználódik az összes ruha.

Egyedül csomagolok össze mindent, ezért először mindig úgy gondolom, hogy amint elalszanak az ikrek, akkor kezdek neki, addig csak az energiát gyűjtöm. Mire az erő velem van, és a picik is egyszerre alszanak, már pisszenni sem merek. Izgulok, nehogy valamelyikük felébredjen, elvégre elég macerás mindkét babát elaltatni. Miután felébrednek, jóllaknak, rekordsebességgel igyekszem végezni, hogy még az első nyafogások előtt végezzek.

Az ikerbabakocsi kb. elfoglalja az összes helyet az autóban, így beújítottunk egy tetőboxot, aminek köszönhetően beférnek a ruháink a csomagtartóba. Eddig nem sok mindent kellett a kicsiknek bepakolni a babakocsin kívül, most azonban már fél évesek, így jöhetnek a játszószőnyegek, játékok, stb.

A kicsiket jóllakottan teszem már autóba, így a legtöbbször alszanak egészen az úticélig. Szerencsém van velük, talán egyszer fordult elő egy pelus riasztás, ami végül vaklármának bizonyult, ellenben utána minden gyerek hazáig sírt. Akkor is megfogadtam, hogy többet én aztán sehova nem megyek.

Az utazások során a nagytesó ül középen, ő a megbízott ikerfigyelő, tőle szoktunk jelentést kérni, hogy mit csinálnak a picik. Már annyira ügyes, néha magától is leadja a jelentést: pl „Boróka alszik, Benike engem néz”. Legtöbbször úgy indulunk, hogy Balázsnak nincs alvásideje, így neki készítek enni-, és innivalót, plusz valami játékot, amivel lefoglalja magát a hosszú út alatt. Szerencsénk van vele is, ugyanis kezdetektől megtettük vele is ezt a hosszú utat, és nagyon ügyesen bírta, ritkák voltak a nyafogások. Viszont a „Messze vagyunk még?” kérdést nem tudtuk megúszni úgy 150 ismétlésszám alatt.

Az úton néha parázok, hogy mit felejtettem otthon. Mikor megérkezünk és kipakolunk, akkor kezdek megnyugodni, hogy talán túléljük azt a pár napot, ha otthon maradt a harmadik kis sapi, végszükség esetén még pótolni is tudjuk valahogy.

Rövidebb útra indulni ilyen picikkel néha rosszabb, mint a hosszabb táv, mivel pl. ha az orvoshoz kell vinni őket, akkor is kell egy rakás holmi: pelenka, pelenkázó alátét, textilpelus, törlőkendő, váltóruha, iratok, leletek. Ráadásul a fél órás úton elalszanak, ott meg nem tetszik nekik, hogy fel kell ébredni, különösen egy szuri kedvéért.

Ha eszembe jut, mennyi mindent kell összepakolni, a legtöbbször nincs is kedvem elindulni, de ezzel a hozzáállással egész életemben otthon ülnék, ezért mégiscsak megerőltetem magam, és nekikezdek. Arra jöttem rá, hogy minél többször bevállalom az utazást, annál rutinosabban megy. Ma már egész összeszedettem megy a dolog, de azért mindig átfutom a tuti kis listámat, anélkül soha, sehová, egy tapodtat sem!